RECENZIÓK ÉS BESZÁMOLÓK
ALBEKER ANDRÁS ZSIGMOND
Új népszer Ħ sít Ę japán nyelvtörténet
Okimori Takuya Ἀ᳃⋻ḇ:
Nihongo zenshi. ᪥ᮏㄒྐ
[Átfogó japán nyelvtörténet].
Tǀkyǀ: Chikuma Shobǀ, ⟃ᦶ᭩ᡣ2017.
ISBN 978-4-480-06957-3.
A tokiói Rikkyǀ Egyetem (Rikkyǀ daigaku 䩳㔁⣏⬎) japán nyelvésze, Okimori Takuya 㰾㢖⋻ḇ 2017 áprilisában jelentette meg japán nyelvtör- ténetét a Chikuma Shobǀ kiadó gondozásában.
– A kötet a shinsho 㕘㚠 kategóriában került kiadásra, amely a B6 méretnél kisebb, puhafedeles, tudományos népszerĦsítĘ, illetve non-fiction jelle- gĦ könyvek gyĦjtĘneve. A fülszöveg szerint ebben a kategóriában ez az elsĘ átfogó japán nyelvtörténet. Természetesen japán nyelvvel, nyelvtör- ténettel kapcsolatos kötetek korábban is léteztek, a teljesség igénye nél- kül az utóbbi években az alábbi munkák láttak napvilágot: ƿno Susumu
⣏慶㗳 1994. Nihongo no kigen. Shimpan. 㖍㛔婆̯崟㸸 㕘䇰 [A ja- pán nyelv eredete. Új kiadás]. Tǀkyǀ: Iwanami shinsho.
– Mori Hiromichi 㢖⌂忼 1999. Nihonshoki no nazo wo toku. 㖍㛔㚠䲨̯
媶͓妋̐ [A Nihonshoki rejtélyének megfejtése]. Tǀkyǀ: Chnjkǀ shinsho.
– ƿshima Shǀji ⣏Ⲟ㬋Ḵ 2006. Kanji denrai. 㻊⫿ễ㜍 [A kínai írás átvé- tele]. Tǀkyǀ: Iwanami shinsho.ġ
– Yamaguchi Nakami Ⱉ⎋ẚ伶 2006. Nihongo no rekishi. 㖍㛔婆̯㬜⎚
[A japán nyelv története]. Tǀkyǀ: Iwanami shinsho.
– Kin Bunkyǀ 慹㔯Ṕ 2010. Kambun to higashi ajia – kundoku no bunka- ken. 㻊㔯̩㜙͚Ͱ͚ – 妻婕̯㔯⊾⚷ [A klasszikus kínai nyelv és Kelet- Ázsia. A kun olvasat kultúrköre]. Tǀkyǀ: Iwanami shinsho.
– Fujii Sadakazu 喌ḽ屆 2010. Nihongo to jikan – toki no bumpǀ wo ta- doru. 㖍㛔婆̩㗪攻 –˨㗪̯㔯㱽˩͓̠̪͌ [A japán nyelv és az idĘ. Az igeidĘk nyomában]. Tǀkyǀ: Iwanami shinsho.
– Konno Shinji Ṳ慶䛇Ḵ 2014. Nihongo no kindai – hazusareta kango.
㖍㛔婆̯役ẋ – ̛̰̖͍̠㻊婆 [A japán nyelv újkora – az eltávolított sino-japán szavak]. Tǀkyǀ: Chikuma Shobǀ.
Láthatjuk, hogy a népszerĦsítĘ nyelvészeti kötetek széles területet ölelnek fel, kezdve a japán nyelv eredetétĘl a Nihonshoki szerzĘségén át a Meiji-kori sino- japán szókincsig. Fontos kiemelni Yamaguchi (2006) japán nyelvtörténetét, amely a Nara-kortól a jelenkorig tárgyalja a japán nyelvtörténetet 230 oldalon át, azonban leginkább csak a fĘbb jelenségekre, nyelvi változásokra, valamint a stilisztikára (buntai 㔯ỻ) fókuszál, így az olvasó nem kap átfogó képet a nyelvtani, szókincsbeli és egyéb változásokról.
Visszatérve jelen könyvszemle tárgyához, Okimori 435 oldalas összefogla- lása a következĘ fejezetekbĘl áll (zárójelben az eredeti fejezetcímek):
BevezetĘ (̰̙̬͂) pp. 11–18.
1. Kora ókor: A Kofun-korszaktól a Nara-korig (⎌ẋ⇵㛇炼⣰列㗪 ẋ̨̿), pp. 19–107.
2. KésĘ ókor: Heian-korszak (⎌ẋ⼴㛇炼⸛⬱㗪ẋ), pp. 109–177.
3. Kora középkor: Insei–Kamakura-korszak (ᷕᶾ⇵㛇炼昊㓧挴ᾱ㗪ẋ), pp. 179–236.
4. KésĘ középkor: Muromachi-korszak (ᷕᶾ⼴㛇炼⭌䓢㗪ẋ), pp. 237–300.
5. Kora újkor: Edo-korszak (役ᶾ炼㰇㇠㗪ẋ), pp. 301–372.
6. Újkor: A Meiji-kortól napjainkig (役ẋ炼㖶㱣ẍ旵), pp. 373–432.
Utószó (̩̃̍̎) p. 433.
Irodalomjegyzék (⍪侫㔯䋖), pp. 434–435.
BetĦrendes mutató (䳊⺽), pp. i–xi.
A Bevezetésben kap helyet a japán nyelvtörténeti korszakok tagolása. Hét- féle felosztást mutat be, a kétkorszakos japán nyelvtörténeti felosztástól a
nyolckorszakos politikatörténeti korszakolásig.1 Okimori a hatkorszakos fel- osztást követi, amely megegyezik a fejezetek címével. Az egyes fejezetek az alábbi alfejezetekbĘl épülnek fel: Általános megjegyzések (䵷婔), Írástörténet (㔯⫿堐姀), Hangtörténet (枛枣), Szókészlet (婆⼁), Nyelvtan (㔯㱽). Láb- jegyzet vagy végjegyzet nincs.
Mivel népszerĦsítĘ munkáról van szó, kevesebb szövegmintát, példamon- datot találni az egyes jelenségek magyarázatainál, de ez utóbbiak bizonyos esetekben részletesebbek, mint az egyetemi tankönyvek. Például az egyetemi elĘadásaimon2 is használt Nihongo no rekishi 㖍㛔婆̯㬜⎚ (A japán nyelv története, Yamaguchi Akiho et al. 1997) címĦ tankönyv elsĘ, Nara-korral fog- lalkozó fejezete a man’yǀgana ᶯ叱ẖ⎵ kínai eredetĦ olvasatán alapuló írás- módban (ongana 枛ẖ⎵) két csoportot különböztet meg: egy kanji egy szó- tag, mint pl. 旧 [a] ẍ [i] (stb.), illetve egy kanji két szótag, pl. 崲 [woto], 挦 [shigu] (stb.).3 Ezzel szemben Okimori a következĘ öt csoportot állítja fel:4 – egy kanji egy szótag; az eredeti kínai szó magánhangzóra végzĘdik: 㕗
[shi].
– egy kanji egy szótag, az eredeti kínai szó szótagzáró mássalhangzójának (imbi 枣⯦) elhagyásával: 傥 [nong] ĺ [no].
– a szótagzáró mássalhangzót az utána következĘ szótag szókezdĘ mással- hangzójával oldja fel: 䌚⯭ [wake], ahol a 䌚 szótagzárója és a ⯭ szókezdĘ mássalhangzója egyaránt [k]5. Ez ugyanaz a módszer, mint ahogy Kíná- ban átírták a ĝƗkya nevet: 慰徎6.
– a szótagzáró mássalhangzóhoz hozzáad egy magánhangzót, így egy kanji két szótagot jelöl (lásd Yamaguchi 2. csoport): 嵛 [suku].
– a szótagzáró összeolvad a következĘ szótag magánhangzójával: 㚨 [sai]
為 怹 [opu] ĺ [sayopu].
A szerzĘ hasonlóan részletesen foglalkozik a Nara-korszak nyelvtanával (pp. 67–107), nemcsak az igék és melléknevek ragozási alakjainak (záró-
———
1 Ókor/újkor, valamint Kofun-korszak, Asuka-korszak, Nara-kor, Heian-kor, Insei-Ka- makura-kor, Muromachi-kor, Edo-kor és a Meiji-kortól napjainkig.
2 Tǀkai Gakuin Egyetem 㜙㴟⬎昊⣏⬎, 2017/2018-as tanév.
3 Yamaguchi 1997: 16.
4 Okimori 2017: 30–34.
5 Jelen példa az Inariyama halomsírban talált V. századi kard feliratáról származik. A si- no-japán olvasatok legĘsibb rétegéhez tartozik (ko’on ⎌枛), amely feltehetĘen a Koreai-félszigeten használt olvasaton alapul.
6 Rekonstruált középkínai olvasata: *ݕܼܭk kܼă (Tǀdǀ 1980: 1309, 1359).
alak [shnjshikei 䳪㬊⼊], határozói alak [ren’yǀkei 忋䓐⼊] stb.) létrejöttét tárgyalja, de bemutatja a segédigék és partikulák eredetét is, pl. a made ̨̿
határozó partikula a „szem” jelentésĦ ma 䚖 és a „hely” jelentésĦ te ̧ felté- telezhetĘ összetétele (p. 103). Az egyes korszakok hangtörténete szintén ala- posabb áttekintést nyújt, mint Yamaguchi et al 1997.
Ami a negatívumokat illeti, találni néhány pontatlan fogalmazást, nyomda- hibát. Mindet nem fogom felsorolni, csak egy-két példát. A 43–44. oldalon a Nara-kori japán nyelv hangtani sajátosságait tárgyalva altaji párhuzamokat mutat be:
烪...烬Ρ埴枛ˣ̴͉̋㽩枛̍婆柕̬䩳̠̫̯̰͚̅Σ ͷ͜婆̯䈡⽜̯ᶨ̨̥烪...烬
„Az altaji nyelvek egyik sajátossága, hogy a szó elején nem állhat [r]
hang, illetve zöngés mássalhangzó…” (p. 44)
Okimori feltehetĘen nem a jövevényszavakra, hanem az eredeti mongol, tö- rök (stb.) szókincsre gondolhatott, de ami a zöngés mássalhangzókat illeti, ez nem feltétlenül állja meg a helyét, hiszen az ótörökben például állhat [b] a szó elején.7
A 126. oldalon a ℐ奺 valószínĦleg hibás átkonvertálás a ℐ䓣 helyett – mindkét esetben [zenkaku] az olvasat. A 254. oldalon a táblázat elsĘ sora elcsúszott. A 347. oldalon az inryoku ⺽≃ holland eredetijeként az antrekkin- karacht szót adja meg, ám ez valószínĦleg elírás. A Japán Nyelv Nagyszó- tárában (Nihon kokugo daijiten 㖍㛔⚥婆⣏彆℠) Aantrekkingkracht olvas- ható,8 de a Kǀdansha kiadó modern holland–japán szótára szerint a szó mai alakja aantrekkingskracht (kiemelés tĘlem). A szótár röviden bemutatja a szó fordításának történetét is. Ez alapján Japánban elsĘként Shizuki Tadao ⽿䫹
⾈晬 ismertette Newton elméletét John Keill dolgozatának holland fordítása alapján (Kynjryokuhǀron 㯪≃㱽婾, 1784). Shizuki a holland Aantrekkende Kragt kifejezést a kynjryoku 㯪≃ összetétellel fordította le.9 RemélhetĘleg a könyv további kiadásában a fenti hibákat orvosolják.
Bár nem szakkönyv, Okimori munkája jó kiindulás a japán nyelvtör- téneti tanulmányokhoz, így erĘs középfokú nyelvtudás birtokában bátran ajánlható a japán szakos hallgatóknak.
———
7 Erdal 2004: 99–105.
8 Nihon kokugo daijiten dainihan henshnj iinkai et al. 2001: 95.
9 Sterkenburg et al. 1994: 10.
Másodlagos szakirodalom
Erdal, Marcel 2004. A Grammar of Old Turkic. Leiden: Brill.
Nihon kokugo daijiten dainihan henshnj iinkai 㖍㛔⚥婆⣏彆℠䫔Ḵ䇰䶐普⥼⒉Ể 2001.
Nihon kokugo daijiten. 㖍㛔⚥婆⣏彆℠ [A Japán Nyelv Nagyszótára]. 2. kiadás, vol. II. Tǀkyǀ: Shǀgakukan.
Sterkenburg, P.G.J. van et al. 1994. Kodansha’s Nederlands-Japans Woordenboek Orandago jiten ͢ΡΫ婆彆℠ [Holland–japán szótár]. Tǀkyǀ: Kǀdansha.
Tǀdǀ Akiyasu 喌➪㖶ᾅ 1980. Gakken kanwa daijiten. ⬎䞼㻊⣏⫿℠ [Gakken nagy sino-japán szótár].Tǀkyǀ: Gakushnj kenkynjsha.
Yamaguchi Akiho Ⱉ⎋㖶䧪 et al. 1997. Nihongo no rekishi. 㖍㛔婆̯㬜⎚ [A japán nyelv története]. Tǀkyǀ: Tǀkyǀ Daigaku Shuppankai.
